Prológus

- Szóval? – Rakta keresztbe a lábát Rosalie Ringer. A bőrnadrág teljesen ráfeszült telt idomaira, vérvörös rúzsa fenyegetőn terült szét ajkain. Huszonkét éves létére inkább tűnt negyvennek. Másfél éve volt már Mr. Ringer, a hetvennégy éves milliárdos felesége, de pillanatok alatt elszállt felette az idő.
- Mire gondol? – Pislogtam rá férfiúi zavaromban.
- Leveszed végre a ruháidat, vagy sem? – Önelégülten mosolygott rám, pontosan tudta, hogy mivel tud az őrületbe kergetni.
- Mrs. Ringer, kérem! – Sóhajtottam fel, mire kacagni kezdett, piros melltartójában a dús keblei vadul ringatóztak közben. Igazi kísértést jelentett számomra ez a nő, de nem hagyhattam elveszni a munkámat egy légyottért.

 - Ugyan, Adam, jól tudod, hogy csak hülyéskedek! – Felkapott egy szem szőlőt a konyhapultról és szopogatni kezdte.
- Hát persze, Mrs. Ringer – bólintottam, s tovább pakoltam a zöldséges ládákat egymásra.
- Már mondtam egy párszor, hogy csak szólíts Rosienak! – Förmedt rám. Letöröltem egy izzadtságcseppet a homlokomról és felé fordultam.
- Mr. Ringer pedig világosan a tudtomra adta, hogy tartsam magam távol öntől – feleltem illedelmesen, de nem tudtam kihagyni a hangomból azt az élt, ami a fogyatkozó türelmem hatására jelent meg benne. Mrs. Ringer leugrott a konyhapultról és egészen közel sétált hozzám, a vállamra tette a kezét és magához húzott. Vanília illatú parfümje megcsapta az orromat.
- Elárulok egy titkot, Adam – suttogta a fülembe, s őszintén erőt kellett vennem magamon, hogy ne teperjem le, ahogy a telt ajkaiból kiáramló levegő cirógatta a nyakamat. – Jonathan Ringer bekaphatja!
- Rosalie! – Dörrent mögöttünk Mr. Ringer mély, bosszús hangja. Mrs. Ringer azonnal ellépett tőlem. – Hányszor mondjam el, hogy hagyd békén a személyzetet?
- Még mindig nagyobb kielégülést adnak, mint te, Jonathan! – Lökte meg a főnököm vállát a felesége, ahogy elviharzott mellette.
- Ugye nem kell még egyszer figyelmeztesselek, fiacskám? – Bökött felém a faragott sétapálcájával a férfi. – Rosalie tiltott gyümölcs számodra, ha pedig még egyszer rajtakaplak, ahogy nyalakodtok, búcsút inthetsz a munkádnak!
- Értettem! – Biccentettem, mire hátat fordított és végre egyedül maradtam a konyhában. Meg kellett kapaszkodnom a konyhapult szegélyében, úgy zúgott a fejem. Tisztában voltam Rosalie Ringer sorsával, s mindennek fényében nem is hibáztattam őt a viselkedéséért. Egy fiatal nőnek nem egy vénember mellett lenne a helye. Persze az élet nem lehet könnyű, ha a szülők döntik el, kivel éld le az életed. Rosaliet az apja kényszerítette az érdekházasságra, Jonathan Ringer pedig tökéletes üzleti fogás volt a milliárdjaival, üzletláncaival és villáival. Mrs. Ringer apja, akire mindig csak Tobiasként hivatkozott, egy befektetőcéget vezetett, s mikor a csőd szélére került kénytelen volt eladni azt. Mr. Ringer volt a legtöbbet ajánló, ám egyetlen feltétele volt: Rosalie menjen hozzá feleségül. Jonathan Ringernek szüksége volt egy nőre, aki gyereket szül neki és mutogathatja, Rosalie apjának pedig egy férfira, aki eltartja a gyerekét és őt is. Így esett meg, hogy Tobias Weiss társtulajdonos maradt a saját cégében azzal, hogy eladta a lányát. Mindenki nyert, kivéve Rosaliet. Néha napján azzal viccelődött, hogy az egyetlen nyeresége, hogy én itt vagyok. De bár tudná, hogy pontosan ő az egyik oka, hogy még nem mondtam fel.

Az másik, hogy szükségem van a pénzre. Apám még az öcsém születésekor elhagyott minket, mondván, hogy ő nem hajlandó egy fogyatékos gyereket nevelni. Minden alkalommal ökölbe szorul a kezem, mikor visszaemlékszek arra az éjszakára és a szavaira. Sosem ismerte meg Kevint, fogalma sem volt arról, hogy mennyire csodálatos és tehetséges ember.

Éppen betöltöttem a 10. életévemet, mikor anya örömmel újságolta, hogy a kistestvéremet hordja a szíve alatt. Ám ő sem gondolt rá, hogy Kevin a hatodik hónapban fog születni. Édesanyám egyből tudta, hogy gond van, mikor az orvos nem mert a szemébe nézni. Rettegett attól, hogy Kevin halva született, de ez közel sem volt a valóság. Down-szindrómát diagnosztizáltak nála, ami a 21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében jön létre. Középsúlyos, vagy enyhe értelmi fogyatékossággal jár, és különböző testi rendellenességekkel. Persze ez csak az orvosi maszlag, amit rühellek minden alkalommal végighallgatni. Az emberek el sem tudják képzelni, milyen csodálatos is Kevin. Rettegnek tőle, mert más, mint ők. Pedig, semmivel sem rosszabb náluk, mi több, jobb az összes embernél, akit valaha ismertem.

És, hogy miért nem tudom ott hagyni Rosaliet? Belenézek azokba a hihetetlenül kék szemekbe és látom a fájdalmát. Éppen akkora, hogy törékeny kis teste alighogy nem roskadt még össze alatta. De tűr, és a végtelenségig nézi annak az undorító férjének a képét. És minden vágyam, hogy levegyem a terhet a válláról.

Nem tagadhatom le, Rosalie Ringer nem közömbös számomra, de tudatosítottam már régen, hogy ő a főnököm felesége. És ez így is marad, még akkor is, ha Úgy mered rám, miközben barna haját az ujjain csavargatja.